Antioxidansok

Immunrendszer
„Táplálékod legyen orvosságod, orvosság legyen táplálékod.”

Ez a híres ókori orvostól, Hippokratésztól (Görögország, Kr. e. 460-370) származó szállóige is jelzi, hogy az élelmiszernek már évezredekkel korábban is egészségvédő hatást tulajdonítottak. A tudomány és a tapasztalatok folyamatosan igazolják, hogy amit naponta teszünk – eszünk – és gondolunk, meghatározza, hogy hogyan és mennyi ideig fogunk élni. Ha nem változtatunk rossz szokásainkon és hiteinken, nem csodálkozhatunk az eredményen.

Szervezetünk védekező immunrendszerének legnagyobb része a vastagbélhez kötődik, ezért olyan fontos a tápcsatornánk állapota. A természetellenes táplálkozásunknak köszönhetően gyakorlatilag mindig túl kevés bázis (lúgos vegyhatású anyag) van a szervezetünkben, és a hosszan tartó vitamin- és nyomelemhiány miatt legtöbbünk teste elsavasodott. Ehhez jönnek még a lelkünkben hordozott mérgek, a stressz, a zaklatott életvitel is, amelyek tovább növelik a savak mennyiségét. Egy ideig testünk bírja a rohamot, és még tud kivonni bázisokat a kötőszövetekből, az erekből és a csontokból annak érdekében, hogy semlegesítse a savfelesleget. Ennek következtében azonban kiürülnek az ásványianyag-raktárak, törékennyé válnak az erek és a csontok (pl.: csontritkulás), és hamarosan különböző betegségek formájában jelentkeznek a savasodás egyéb tünetei. A legtöbb sav az élelmiszerek – elsősorban a túl sok állati fehérje – megemésztésekor termelődik, illetve amikor rossz ételtársítás következtében erjedés lép fel a testünkben.

A túlsavasodás során fogékonyabbá válunk a betegségekre. A betegségeket okozó baktériumok, vírusok, gombák és egyéb paraziták is érzékenyek a kémiai vegyhatás (pH) változására. Savas közegben tudnak igazán elszaporodni, immunrendszerünket gyengíteni. Ez a rákos sejtekre is igaz, amelyek naponta keletkeznek a testünkben, de csak savas közegben tudnak erőteljesen fejlődni. A manapság sokat emlegetett szabad gyökök képződése természetes élettani folyamat. Olykor azonban a szervezetben a különböző környezeti és életmódbeli tényezők hatására a szükségesnél több szabadul fel belőlük. A túltermelést kiválthatja például az UV sugárzás, a füsttel és ólommal szennyezett levegő, a rovarirtó szerek, a dohányzás, a helytelen táplálkozás (magas hőmérsékletre hevített étrendi zsírok), betegségek pl.: a nem ellenőrzött cukorbaj, az érzelmi stressz, de a túlzottan kimerítő testedzés is. Amikor a szervezet fokozottan ki van téve e bántalmaknak, szabad gyökök nagy mennyisége árasztja el a testet, és az egyébként ártalmatlan oxidánsok megkezdik rombolásukat. Az oxidánsokkal (szabad gyökökkel) szemben szerencsére nem vagyunk teljesen védtelenek. Az egészséges szervezet erős, ún. szabadgyök-fogó enzimrendszerrel rendelkezik, melynek antioxidáns egységei (enzimek, vitaminok, ún. másodlagos növényi anyagok) képesek ezeket semlegesíteni, és a szervezetet visszalúgosítani. A táplálékunkban a zöldségeken és gyümölcsökön kívül a gabonák tartalmazzák ezeket a „védőanyagokat”.
A négy legfontosabb gyökfogó: az E- és a C-vitamin, a béta-karotin és az antioxidáns enzimek termelődését is elősegítő szelén.

A tudomány újabb és újabb antioxidáns tulajdonságú vegyületeket igazol: bioflavanoidok (pl: szőlő, a paradicsomban lévő lycopene, meggy, bodza), melyek rákellenes hatásúak. A fekete áfonya flavonoidjainak pozitív hatásuk van a vérerekre és a vérsejtekre, a cékla vörös festékanyaga (betanin), illetve az anticianin (pl. fekete berkenye) tumorellenes hatású. Több száz karotinoid (pl: sárgarépa, sárgabarack, dinnye, csipkebogyó, homoktövis, brokkoli), immunerősítő hatással is bír. Glikozinolátok (pl: brokkoli, káposzta, retek), monoterpének (pl.: citrom), növényi ösztogének (pl.: szeder) és polifenolok (vörös szőlő, napi egy pohár vörös bor) és a torma peroxidáz (enzim). Egy növény esetében – legyen az zöldség vagy gyümölcs – több millió növényi anyag (enzim, vitamin, ásványi-, illat-, aroma- és színanyag ...) együttes, egymást erősítő hatásáról beszélhetünk. A tudomány jelenlegi állása szerint megállapíthatjuk, hogy táplálkozás terén kizárólag a megfelelő mennyiségben és minőségben, naponta elfogyasztott élő, nyers zöldség, gyümölcs és gabona jelentheti az egyetlen megoldást. Ezeknek köszönhetően szervezetünk egész életünk folyamán egészségesebb marad, nagyobb teljesítményre képes, s immunrendszerünk nagyobb hatásfokkal teljesíti funkcióját. Az vagy, amit megeszel!

Czakó Éva gyógyszerész 


Immunrendszer erősítés, természetesen

A kialakult betegségekért nem maga a betegség, hanem legyengült immunrendszerünk a felelős. Az immunrendszer képes a testtel együtt regenerálódni, amennyiben a gyengítő tényezőn változtatunk. Immunerősítő csodaszerekre és terápiákra nem érdemes vágyni, ha életmódunk egyébként nélkülözi a tudatosságot! Számos orvos és szakértő szerint az egészséges szervezetben nem tudnak kialakulni a betegségek. Dr. Josef Issels, német orvos szerint például a kizárólag a beteg testrészre irányuló kezelése eleve kudarcra van ítélve, mivel a betegség valójában csak a legyengült immunrendszer jele, így elsősorban azt kell megerősíteni. Számtalan, az immunrendszer teljes felépülésének tulajdonítható gyógyult eset igazolja dr. Issels állítását. Több esetben csupán nyugodt életvitel, a nyersen fogyasztott, organikus eredetű, növényi ételek, többnyire természetes immunjavító szerek, alternatív terápiák, meditáció és vizuális képzettársítás gyógyulást hozott.

A múlt század közepén két német származású doktor, dr. Josef Issels Németországban és dr. Max Gerson az USA-ban, tudományosan is elkezdett foglalkozni a nyers, bio, vegetáriánus ételek fogyasztásán alapuló terápiákkal. A „Gerson-módszer” lett sikeresebb és elterjedtebb. Alapját nyers zöldségek, gyümölcsök, de fõképpen azok levelei, zöld leveles saláták, gyógynövények és főzés nélkül készített levesek alkotják. Napi 10 kg nyers zöldséget, gyümölcsöt ír elő, illetve az ezekből préselt leveket. Az átállási időszak elején dr. Gerson valamennyi főtt ételt még megengedett. Tilos viszont bármilyen konzerv, sózott, ecetes, kénezett, fagyasztott vagy füstölt étel és a szója fogyasztása. Javasolta a káliumban gazdag ételeket, viszont kerülte a nátriumban dúsakat. Az amerikai származású dr. Walker saját magát gyógyítva fedezte fel a nyers ételekben rejlő gyógyító erőt és ennek köszönhetően száz évnél is tovább élt. Szerinte minden étel kerülendő, amit 51 °C fölé melegítenek, mert elveszíti az életerejét, enzimjeit, vitaminjainak és tápértékének döntő hányadát. Nyers étrendje mellé még napi 2-3 liternyi frissen préselt zöldség- és gyümölcslevet ivott. A sárgarépalé volt számára a legfontosabb, a gabonaféléket pedig csakis csíráztatva fogyasztotta. Mint arról az előző cikkben már írtam, a krónikus betegségek alapját napjainkban szervezetünk túlsavasodása jelenti. Folyamatosan szükségünk van tehát olyan lúgos ásványi anyagokra, mint a kálium, magnézium és kalcium, melyek semlegesítik a savakat. S ha a savasodáshoz hozzájárul még a vastagbél elsavasodása is, akkor szervezetünk nem képes felszívni a létfontosságú ásványi sókat. A vashiány is rengeteg problémát okoz. Dr. Walker szerint nem a bizonytalan felszívódású vastabletták bevétele a megfelelő megoldás, hanem például a répa és cékla 1:3 arányú keveréke, amely rendkívül vasdús és ráadásul nagyon finom is.

Egészségünk szempontjából 22 létfontosságú ásványi anyagot tartunk számon, melyek a vitaminokhoz hasonlóan két csoportra oszthatóak. A makroelemek közé tartozik a kalcium, magnézium, kálium, klorid, nátrium, kén és a foszfor. A nagyon kis mennyiségben szükséges mikro- vagy nyomelemek közé soroljuk a rezet, krómot, fluort, a szelént és a cinket. Ha ezekből nem fogyasztunk kellő mennyiséget, hiánybetegség alakulhat ki. Az egyensúlyra is érdemes odafigyelni, mert a túlzott bevitel szintén nem jó. Nem tévedhetünk, ha zöldségből és gyümölcsből vagy ezek levéből visszük be szervezetünkbe az ásványi anyagokat.

Kalcium: olajos magvak, mák, szezámmag, alma, áfonya, cékla, káposzta, sárgadinnye, spenót, paradicsom.
Mangán: dió, diófélék, borsó, répa, barnarizs, zöld levelű zöldségfélék, cékla, torma.
Magnézium: olajos magvak, mandula, kukorica, alma, alma magja, citrusfélék.
Réz: szárazbab, borsó, búza, csalán, szilva, torma.
Bór: az összes növényi eredetű táplálékban nagy mennyiségben található.
Cink: búzacsíra, tökmag, sörélesztő, torma, szeder.
Vas: cékla, spenót, kajszibarack, alma, áfonya, csicsóka, fehérkáposzta, sárgarépa, zeller.
Króm: csicsóka.
Szelén: őszibarack, meggy, szeder.

Czakó Éva gyógyszerész


Az oxigén-szabadgyökök

A szervezet számára természetes állapotban egy bizonyos serkentés az oxigén-szabadgyökök jelenléte. Jelentős szerepet játszanak a fertőzéssel szemben, valamint a véredény simaizom működésében. De nagyon fontos, hogy felügyelet alatt legyenek. Ha azonban az immunrendszer meggyengül, komoly károsodás érheti a szervezetet. Az oxigén-szabadgyökök jelenlétét az emberi szervezetben az ötvenes években fedezték fel Amerikában. Az oxigén O2 formában fordul elő. Itt két oxigén atomhoz csatlakozik két elektron. Ez eddig rendben is lenne. De ha bekövetkezik a válás, a pozitív töltésű oxigén atom egyedül marad, a negatív töltésű oxigén atomhoz kerül a két elektron. Ezek lesznek az ionok. Az ionok a szervezetben nem sokat zavarnak.

Azok az oxigén atomok, amelyek úgy bomlanak fel, hogy mindkettő számára egy-egy elektron jut, képezik a szervezetben az oxigén-szabadgyököket. A legjobb hasonlat ezek keletkezéséhez és élettartamához a tűz szikrája. Nemcsak azért, mert egy pattanás az életük, de éppen olyanszerű sebet is ejtenek a sejteken, mint a tűz szikrája a bőrünkön. A tűz a mi anyagcserénk folyamata. Az anyagcsere folyamat az oxidáció, s az oxidáció mellékterméke pedig az oxigén-szabadgyökök vagy szabad radikálisok.

Az oxigén-szabadgyökök a rövid életük alatt igyekeznek egy elektronhoz jutni. Ezt a sejt falából rabolják, szakítják ki maguknak, ezzel megsértve azt. Ha a megsérült sejteket a macrophagok nem takarítják el, rövidesen a sejt működésében zavarok keletkeznek. Így alakulhatnak ki a ráksejtek. Egy másodperc alatt millió és millió oxigén-szabadgyök kerülhet a sejtek közé, óriási kárt okozva.

Honnan jön szervezetünkbe ez a töméntelen mennyiségű oxigén-szabadgyök? Természetesen a felszabaduló oxigén mennyisége attól is függ, milyen ételt fogyasztottunk, és nagyban függ az emésztésünktől, az emésztési szervek képességétől. Minél nagyobb a szervek leterheltsége a rossz emésztés következtében, annál több oxigén-szabadgyök áramlik a szervezetünkben. Gondoljunk csak a mintegy hetvenféle méregre, amelyek tanyát vernek a belekben és azon kívül. Szinte mindegyik rendelkezik olyan tulajdonsággal, hogy képes előállítani oxigén-szabadgyököt.

Az oxigén-szabadgyökök akkor válhatnak veszélyessé, ha a koleszterin szállítmányt támadják meg útközben. Ha a szállítmányt baj éri, az artéria belső burkolatának sejtje megsérül a szállítmánytól, és kiesik a forgalomból. A sejt izom része szaporodni kezd és túlnő. Normális helyzetben ezek a sejtek az ér feszességét hivatottak tartani. Növekedésükkel az artéria falán rögöt képeznek. Minél nagyobb a rög, annál kevesebb a hely a vonuló vérnek.

A vörös húsok, igen csak jó oxigén-szabadgyök termelők. Ennek az a magyarázata, hogy ezek a húsok vasban gazdagok. Vasra pedig a vér oxigénellátásában van szükség. Mivel az oxigén-szabadgyöknek van egy oxigén molekulája, a vas magához vonzza őket. Olyasvalami ez, mint mikor a vas megrozsdásodik.
Említettük továbbá a zsírokat, és a finomított olajokat, különösen, ha használat közben magas hőmérsékletnek tesszük ki, mint például a sütés során.

A nap is termel szabad gyököt, s az anyagcsere következtében is szabadulnak föl oxigén-szabadgyökök.
Oxigén-szabadgyökök képződhetnek továbbá sugárzás útján. Ha ez a sugárzás a reproduktív szerveket éri, fennáll a lehetőség, hogy az utódokban genetikai változások következnek be.

Szerencsére a szervezetünk az oxigén-szabadgyökök támadására is fel van készülve, ha ellátjuk megfelelő nyersanyaggal. A véderőnket pedig szintén a táplálékunk útján kapjuk. Az oxigén-szabadgyökök ellen a leghatékonyabban az E-vitamin tud harcolni. Az alpha-tocopherol fáradhatatlanul nyeli az oxigén-szabadgyököket, miközben önmagát semmisíti meg. A beta-carotene, a C-vitamin és a szelén még azok az anyagok, amelyek sikeresen segítik egymás munkáját az oxigén-szabadgyökök pusztításában.

Az epeváladék is tartalmaz olyan szert, ami megsemmisíti az oxigén-szabadgyököket. Láthatjuk ismét, milyen nagy szerepe van a jól működő emésztőszerveknek. Szervezetünk, maga a testünk is védekezik az oxigén-szabadgyökök ellen. A belső szerveink védőréteggel vannak bevonva.

A zöldségben és gyümölcsben megtalálhatók az antioxidánsok a vitaminokban és az ásványokban. Különösen a sötét színű zöldségek, gyümölcsök hatékony antioxidánsok, nagy mennyiségű klorofil- és flavonoid-tartalmuknál fogva.
Jelentős C-vitamint tartalmaznak a zöldségfélék közül az édes pirospaprika, amelyben tízszer annyi C-vitamin van, mint a citromban. Gazdag még a brokkoli, a kelbimbó, a karfiol stb., valamint a gyümölcsök közül a narancs és a többi déligyümölcs, a földieper, a meggy, a szilva, a fekete szőlő stb.

Az E-vitamin szintén megtalálható a zöldségfélékben, napraforgómagban és egyes csonthéjú gyümölcsökben, mint a mandula, a természetes E-vitamin-kivonat pedig a búzacsíra olaj.

A sejt cellái is képesek némi önvédelemre. Ebben a sejtbe beépült enzimek segítenek. Az egyik ilyen enzim a glutathione-peroxidase. Ez az enzim azonban csak abban az esetben képes eredményesen védekezni, ha elegendő az ellátás egy bizonyos ásványi anyagból, a szelénből. Ez az ásványi anyag nem ismeretlen számunkra. Természetes körülmények között a gabonafélékben kellene előfordulnia, amelyek a talajból szedik ki a gyökérzetük útján. A megfigyelések alapján azonban nagyon sok területen hiányzik ez az anyag a talajból, így a gabona illetve a szervezetünk sem juthat hozzá.

Kisebb mennyiségben a szelén előfordul egy egész sor tápanyagunkban. Az állati belsőségekből származó táplálékban, és a brazíliai dióban van a legtöbb. Ezen kívül megtalálható a tengeri élelmekben, soványhúsban, tojásban és egyes zöldségfélékben, mint a fokhagyma stb. A szelén igen csak jelentősen hozzájárul a hosszú élet titkának felfedéséhez. Egyes országokban ezért a talajt dúsítják szelénnel, hogy a fogyasztók természetes táplálék útján jussanak hozzá.
A szervezet megvédésére szolgáló C-vitamin, E-vitamin, beta-carotene pirulában is kaphatóak, de ha az emésztőrendszer már annyira le van terhelve, hogy az élelmet sem tudja megemészteni, nem sok haszonnal jár a pirula sem, mert nem szívódik fel a szervezetbe.

A vitaminok úgy játszanak közre a test megvédésében, hogy megengedik, hogy a szabad gyökök egy elektront raboljanak tőlük és ez által semlegesítődjenek. A rablás azonban sokkal érzékenyebb pontot talál, ha a szervezet túl van terhelve. Akkor ugyanis a kémiailag sokkal tartósabb összetételekből rabolják az elektronjukat az oxigén-szabadgyökök, magukat a sejteket támadva. Láncszerű reakciót kiváltva, krónikus betegséget idéznek elő.
Okozhatnak tüdő- mell-, bőr-, gyomor-, prosztata- bél-, nyelőcsőrákot, természetesen a közbeeső láncszemek segítségével, mint például a dohányzás stb.(A dohányzók szervezete nem képes értékesíteni a vitaminokat.)
Megtámadhatják továbbá a véredényeket. Ha sok a vérben a LDL-koleszterin. Az oxigén-szabadgyökök közreműködésével alakulhatnak ki a szív- és az érrendszeri betegségek. Ugyanakkor a HDL képes harcolni az oxigén-szabadgyökök ellen és csökkenteni a számukat.

Ha a sejtek enzimjeit támadják meg az oxigén-szabadgyökök, lelassul, vagy megszűnik az a munka, amit az enzimek végeznek. Ez a sejt rongáláshoz vezet, illetve az elhaláshoz. Az energia előállítói tevékenységet is megsérthetik, vagy megbéníthatják az oxigén-szabadgyökök, ami szintén a sejt elhalásához vezet.

Az oxigén-szabadgyökök váladéka bénítólag hat az idegekre. Agy és idegsérülést okoz. Ez a Parkinson-kór.
Ha a szemet nem óvjuk a túlzott napfénytől, a szabad radikálisok munkájának következtében hártya képződik, ami csökkenti a látást. Közrejátszhatnak még az asztma és a reumatikus arthritis kialakulásában. Okozhatnak továbbá fekélyt, májbetegséget, és lecsökkenthetik az ellenálló képességet.

Az oxigén-szabadgyökök ellen, mint mondottuk, a táplálékunkban van a gyógyszer. A vitaminok megtörik az oxigén-szabadgyökök munkáját. Beépítik magukat az oxigén-szabadgyökök láncolatába, megváltoztatják azt, azaz ártalmatlanná teszik őket. Az antioxidánsok munkájukkal egymást támogatják. A C-vitamin hat a megsérült E-vitaminra, úgy, hogy az visszakapja az elvesztett ionját, aminek következtében az E-vitamin újra antioxidánssá lesz.
A beta-carotene egész sor zöldségfélében megtalálható. Nemcsak a zöld levelű zöldségfélékben, de a bőségesen narancssárga zöldségfélékben is nagymennyiségű beta-carotene halmozódik fel. Sárgarépa, tök, édeskrumpli stb.

Ha C-vitamint és szelént is kivonatban fogyasztunk, ajánlatos a két készítményt más-más időben bevenni, mert a C-vitamin korlátozhatja a szelén felszívódását. Vigyázat: Nagy mennyiségben a szelén mérgező!

Természetesen pirula formában is hozzájuthatunk ehhez a fontos pótszerhez. Mondani sem kell azonban, hogy a táplálékunkban található, tehát a természetes környezetében lévő, a számunkra legjobban értékesíthető gyógyszer. Meg kell említenünk, hogy ugyanezt a szerepet el tudják végezni még az úgynevezett carotenoidok, amelyek szintén természetes környezetükben, a növényekben találhatók meg, s ugyancsak képesek a szabad radikánsok megsemmisítésére. Tehát a zöldségfélék és gyümölcsök, szárazmagok és gabonafélék fogyasztása természetes védelmet biztosít a szabad radikánsokkal szemben. Különösen hatékony gyógyító ereje van a szójababnak, és az egyre szaporodó szójatermékeknek. A legújabb kutatások szerint a különféle szójatermékek, amelyek arra hivatottak, hogy minél változatosabbá tegyék étrendünket, sikeresen működnek közre a rákos megbetegedések gyógyításában.
A oxigén-szabadgyököktől nemcsak semlegesítés útján szabadulhatunk meg. Alkalmazhatjuk a megelőzési módszert is, azaz kerüljük azokat az ételeket, amelyek több oxigén-szabadgyököt állítanak elő az anyagcsere folytán.
Ezek az ételek pedig nem mások, mint a növényi olajak, amelyeknek még nem is olyan régen, még oly nagy biztonságot tulajdonítottunk. Ide sorolhatjuk továbbá a margarinféléket is.

Az, aki magas koleszterinszinttel küzd, annak nem ismeretlen a növényi zsírok használata. Eddig úgy tudtuk, hogy az állati zsírok azok, amelyek nagyon károsak az ember számára, mert a vérerek falain zsírlerakódás képződik általuk, és ez kevésbé következik be, ha olajat használunk. Nos, ha a koleszterinszintet nem is annyira emeli az olaj, a szabad radikánsok burjánzásába alaposan besegíthet.

Ezért kell minimumra csökkenteni az olaj használatát. Hiszen a szervezetnek nagyon kevésre van szüksége, amit bőségesen ki tud választani a növényekből. De ne feledjük azt, hogy a szervezet számára értékesebbek a nélkülözhetetlen zsírok.

A petrezselyem az egyik leggazdagabb vastartalmú növény. Ugyanakkor klorofildús, tehát antioxidáns. Láthatjuk, amit a természet az egyik kezével elvesz, megadja a másikkal.

Az öregedés egyik jele a látás csökkenése. Ennek az a magyarázata, hogy a szem folytonosan ki van téve a fénynek. Tehát itt képződnek leginkább az oxigén szabad gyökök. A következmény az, hogy szemünk lencséjét hályog fedi be.
Különösen azok vannak kitéve a szemhályog képződésnek, akik sok időt töltenek a szabadban, védőszemüveg nélkül. Az ibolyán túli sugárzás is ösztönzőleg hat az oxigén-szabadgyökök képződésére.

De hadd ne fogjunk mindent a szabad gyökökre. A kutatások szerint a tej is ludas lehet abban, ha látásunk gyors romlásnak indul. A tejben megtalálható laktóz dupla cukor. Az emésztés következtében felbomlik két szimpla cukorra, a glukózra és a galaktózra. A galaktóz a ludas a hályogképzésben. Érdekes, hogy a gyerekeknél ez jelenség nem áll fenn, mert a korai gyermekkorban olyan enzimet termel a test, amely képes a galaktóz lebontására. Később azonban ez a képesség eltűnik. Ha genetikailag valami ok miatt a kicsi nem képes megemészteni a galaktózt, már az első év után megkezdődik a hályogképződés.

Tudunk-e ezen segíteni?
A gyakorlat azt bizonyítja, hogy bizonyos táplálékkal itt is tudunk hatni az oxigén-szabadgyökök munkájára. A C- és az E-vitamin, illetve a beta-karoten nagy mennyiségben megtalálható a szem szerkezetében, különösen sűrítve található a C-vitamin, amely a többi vitaminnal védelmet nyújt a hályog ellen.

Szó volt arról, hogy egyes táplálékunk, mint a zöldségfélék, a gyümölcsök a beta-caroten, míg a gabonafélék, a szárazbab, borsó, lencse, szójabab kitűnő A- és B-vitamin, valamint szelénforrás. Ez a főleg növényi eredetű táplálék tartalmaz elegendő vasat a szervezet számára, valamint a szintén fontos omega-3 olajat, amit megtalálhatunk a halolajban is, de a növények által termelt omega-3 zsírsav molekulái sokkal tartósabbak, tehát a fény illetve az anyagcsere hatására nem bomlanak fel oxigén-szabadgyökökké.

Az oxigén atomok, amelyek úgy bomlanak fel, hogy mindkettő számára egy-egy elektron jut, ezek képezik a szervezetben az oxigén-szabadgyököket. Legjobb hasonlat ezek keletkezéséhez és élettartamához a tűz szikrája. Életük egy pillanat, de ahova pattannak égető sebet hagynak.

A felszabaduló oxigén mennyisége attól is függ, milyen ételt fogyasztottunk, és nagyban függ az emésztésünktől, az emésztési szervek képességétől. Minél nagyobb a szervek leterhelése, annál több oxigén-szabadgyök forog a szervezetünkben.

A véderőnket pedig szintén a táplálékunk útján kapjuk. Az oxigén-szabadgyökök ellen a leghatékonyabban az E-vitamin, a beta-carotene, a C-vitamin és a szelén tud harcolni. Természetesen szervezetünk is védekezik az oxigén-szabadgyökök ellen, amennyiben egészségesek vagyunk.

hol kapható ? gyümölcsvelő szárított gyümölcs vákuum szárított Győrasszonyfa  gyümölcsfeldolgozás magyar gyümölcsök rostos gyümölcspor antioxidáns áfonya szeder  madárberkenye csipke  homoktövis kajszi barack őszibarack meggy cseresznye mézpor lekvár főzés   sütemény recept joghurt vitamin bébi étel málna gyümölcs chips  Bionézia Veresegyház  Kóstoló